Az őszi szezon kezdetén Levélen rendeztek sakkversenyt. A gyerekek jól érezték magukat, gyakoroltak, fejlődtek. Sakkiskolánból Sebők Dániel, Illés-Nagy Nóra és Illés-Nagy Ádám vettek részt a megmérettetésen.
A FELNŐTT mezőnyben indítottuk Nórit, aki 8 éves kislány, de nagyon jól játszik, és szerettük volna, ha tapasztalatot szerez olyan sakkozók ellen, akik már többet tudnak, többet versenyeztek életükben és lassabban játszanak, mint a gyerekmezőny. Bár Nórinak összesen csak 1 pontja lett, mégis néhány aranyéremnél nekünk ez többnek számít.
A játszmákban sokszor volt esély, volt,hogy győzelemre állt a zászló, de még hiba nélkül végig koncentrálni, mint a felnőttek, nem sikerült. A felnőtt ellenfelek folyton dicsérték Nóri játékát, elismerték a tudását! Ez nagyon jó, a vereségeket pedig tanulni kell elviselni, és bíztatjuk a gyerekeket, hogy merjenek az erősebb mezőnyben elindulni!
Nehéz megérteni elsőre, hogy miért kell lemondani az éremről. Az az oka, hogy sokkal fényesebb kerüljön később a nyakukba. Minél erősebb versenyben szerzi az ember az elismerést, annál nagyobb a dicsőség! A teknőcök futóversenyén is ugyanolyan az aranyérem, mint a gepárdok mezőnyében. Na de vajon melyik a legfényesebb győzelem? 🙂
A verseny végén Nóri is kapott kategória díjat, aminek örült, bár a díjhalmozásnak edzőként nem nagyon örülök. A gyerekeknek nehéz vagy nem, meg kell birkózni a sikertelenséggel is, különben becsapjuk őket és ez hosszú távon nem segíti a teljesítményüket. Inkább nehezítik a hibás nézetek a helyes úton való menetelést. Bízom benne, hogy Nóri érti ezt és helyén kezeli szülei segítségével. Ezekről szoktunk beszélgetni. Fontos az edző-szülő-gyermek kommunikáció!
Gyermekmezőnyben Danika és Ádi indultak. Daninak üzenjük, hogy ne legyen szomorú, mert nem szerzett érmet! Lesz még érem! Kitartóan kell gyakorolni, szorgalmasan tenni, amit kér az edző és meg lesz az eredménye! Örülünk, hogy Dani is részt vett a versenyen, nagyon lelkes, kedves fiú, akinek nagyon furfangos esze van, csak az elnézéseket el kellene feledni! Ezt többszöri lépés-átgondolással, „Mivel fenyeget az ellenfél? Jó-e ha odalépek?” mondatokkal lehet segíteni, amit magunkban némán mormoghatunk. 🙂
Ádi még csak most kezd sakkozni, ovis és már magától bástyamattolt előző edzésemen! Még meg sem mutattam neki! Nagyon tehetséges ő is, ha szorgalmasan tanulja a sakkot, sok feladványt fog oldani, sokat partizik – ahogy anyukája szokta mondani – akkor jó sakkozó lehet belőle! Kitartónak kell lenni. 3 pontja 6 évesen a 14 éven aluli mezőnyben csodás! 🙂
Gratulálunk Nektek: DANI, NÓRI és ÁDI! Így tovább!
Üdvözlettel:
Dorina
